A hetedik

Ez a dal ha nem volt magas,

Még háromszor hét számot hallgass!

Egyet most ébredő lányról,

Egyet árnyas éjszakáról,

Egyet-egyet ének nélkül,

Egyet-egyet Beatleséktől,

Egyet társadalmi céllal,

Egyet kritikai éllel.

Hat születésnap nem elég,

A hetedik te magad légy!

Nektek ha most muzsikálunk,

A színpadon rézsút állunk!

Egy, ki gitározik, dalol,

Egy, ki elöl basszusozol,

Egy, ki szövegíró, dobos,

Egy, ki szintetizátoros,

Egy, ki hegedű és vokál,

Egy ül a keverőpultnál. (És mind a hatan állatira élvezzük a koncertet.)

Javaslom, kedves közönség,

A hetedik te magad légy!

Élesen emlékszem

Szerda volt, valamivel hét után,

A Széna téri buszvégállomáson

Álltam sárgabuszra várva, sután,

És megláttam őt a villamoson.

Szürke dzskije volt, barna sállal,

A cipőfűzője színarany.

Én csak néztem őt leesett állal:

Vajon tényleg ízlésficama van?

Hisz nadrágja rózsaszín volt neki,

A zokniján néhány kék csík futott,

Szájából cigarettát tolt be-ki,

És közben a Moszkva térig jutott.

Fél nyolcat ütött a téri óra,

És én vágyakozva néztem őrá:

Őrá, a szürke dzsekis fiúra,

Orrára, sőt egész fejére.

Hatvannyolcan mentek el mellettem,

Mire a megállóig elértem.

Kiáltottam; rám nézett kelletlen,

És megvárta, míg cipőt cseréltem.

Halihó, mondtam, várj már egy szóra,

Szép időnk van, azt hiszem, húsz fok is,

Nem borzolódik az ember szőre.

Felelt: bocsi, a szád kissé csokis.

Az csak azért lehet, szóltam, mert én

Sárgabuszra várva uzsonnáztam,

És már a desszertnél tartottam én,

Amikor a villamosra néztem.

Szürke dzsekit láttam, barna sállal,

Alatta meg arany cipőfűzőt...

Francba a hülye időjárással,

Mondd, téged valaki fejbefűzött?

Szólt a szürke dzsekis fiú hozzám:

Pont egy ilyen lányt kerestem, mint te,

Aki nem kérdezi, van-e házam,

Autóm bőrülésén Vuitton-minta.

Kézenfekvő: kézenfogott engem,

Elvillamosoztunk a házához,

- Jer, megmutatom a kedvenc ingem! -

Azóta a postás minden nekem szóló levelet hozzá hoz.

Itt vagyok

Hajdani tövis,
Villoni rég,
Hitted, hogy nem lehet, csak
Szomorú a vég;
Villoni rég.

Most már minden rendben,
Most már rend van mindenben.
Esernyőt tartok feletted,
Kimosom az inged, ha leetted:
Én itt vagyok melletted.

Hol voltál és hol voltam?
Messze innen, más korban.
Mást hittünk és mást találtunk:
Szőlőt a borban;
Más bor és más kor van.

Most már minden rendben,
Most már rend van mindenben.
Nekem is vicces, ami mulattat,
Főzök neked reggel malátát:
Én itt vagyok melletted.

Most már minden rendben,
Most már rend van mindenben.
De a telefont nehogy mellé tedd,
A csirkének ne csak a mellét edd:
Hogy itt lehessek melletted.

Dalszöveg á la Koncz Zsuzsa

http://files.davieskorner.hu/belso/zenek/Ha....mp3

Ha úgy érzed, hogy játéka vagy mindenféle szélnek,
Ha nem csak játsszák mások, hogy másról beszélnek,
Tudod, ugye, hogy mindig van egy utolsó ének?
Ha búskomor vagy, míg én víg, kellesz a fenének.

Ha mégis robban a bomba,
Ne hagyd, hogy romba, halomba
Döntsön,
Mit tudunk arra mondani?
Csak annyit: szelavi.

Ha úgy érzed, hogy a szabadságból nem jutott neked,
Hogy hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet,
Ha nem hiszed, hogy járni tudsz, ó, a víz felett,
Ha félsz, hogy a tét a játékban az életed:

Feküdj a fűbe és nézd meg jól a napot,
Vagy hagyj ott – mint Csokonai – csapot és papot,
Emelj a világnak szépen kalapot,
És ne várj, rohanj, keress egy vonatot!

Ha mégis robban a bomba,
Ne hagyd, hogy romba, halomba
Döntsön,
Mit tudunk arra mondani?
Csak annyit, szelavi.

dalszöveg a kazettás magnóról

Rájössz, hogyha agyad nem folyékony
Hogy a cédé baromi hatékony,
És oly vékony.

Alakja meg tökéletes, hisz kör,
Hátlapja funkcionál mint tükör,
Látod, ökör?

Refrén:
Mégis szívemhez nőtt a kazettás magnó,
Melyben a szalag néha stagnál.
A nosztalgia íze mint mangó,
És a fejemben szól a szignál.

Felőlem a csodaszép cédé
Legyen nyugodtan a tiédé.
Én majd hallgatom a dongó,
Zörgő dobozt – neve magnó.

Refrén

Nálam van a szuper magnóm,
Mmindjárt szétesik, de még nem.
Amíg szól belőle dallam,
amíg kedves hangját hallom.