The Shady Dame from Seville

Egyszer volt egy kétes hölgy, spanyol civil;

Öl-szoknyában járt a városon kívül.

Őt bámulták a nagy melák

férfiak, ha ment.

A hispán hölgy ütött,

Kétségtelen,

Mert mind kiált ollé-t álland'.

Spanyolhonban nincs mit kiáltani,

De ahol ő járt, minden megállt.

Kezében pika, mint pamplón bika,

Láttán hímerő inába szállt.

Egy nap jött a hírneves matador,

Durr-durr, kopogott, virágot hozott.

Míg uzsiját ette, berontott a kertbe,

Bár a hölgy utál minden neszt.

A történet vége így ratyi lett,

A pasit nem szánta meg.

Ó, csak két fül és egy frakk

Lett meg a hölgy ablakpárkányán.

Nem tudjuk, hogy mi lett

A kétes hölggyel,

Ki spanyol.

Ollé.

Show me!

[Freddy]

Ládd, a világ egyre oly zengő,

Egen rezgő az én kis szivem.

Placcs, ó, egy érintéstől végem,

Én fenn az égen, drágám, menten...

[Eliza]

Szók, szók, szók, kiborító szók!

Éjjel-nappal sok szók,

Proftól is, tőled is, az ilyen pasik hervasztók!

"Nézd, hány csillag csillog-villog!" - ne légy Kepler, muti!

Ne álmot fejts, Krúdyt felejtsd. Ha értem égsz, muti!

Együtt vagyunk éjféltájban ketten, te meg én,

Ne mondd: "tavasz!", karolj belém!

Bárki, aki szerelmes volt, tudja egy kicsit:

A tett beszél, tehát csitt!

Nem vágyol rég tőlem puszit?

-"Ezerhuszat!" Muti, muti!

Nem élhetek sok életet,

Helyetted sem léphetek, muti most!

Ne dalold el, és ne verselj, időpersely! Muti!

Ne mondd, hogy "nyár!" vagy "téli sár!"; ne is rizsálj! Muti!

Nem akarok egyáltalán több idézetet,

Nincsen köztük ismeretlen.

Éjféltájban együtt lenni örömteli ügy;

Csendet vagy otthon aludj!

Átölelnél két karoddal,

Ne fösd le, csak muti, muti!

Ne várj addig, míg barázdák

Lepik el kettőnk arcát! Muti most!!

You and me (In memoriam B. E.)

Te meg én,

Veretlenek példamutatásban: két klassz egyén.

Csak tessék,

A velünk minket csodálók tábora homogén.

S nem érdekel, hogy a holnap eljön, vagy itt a vég,

Vivát, hisz együtt vagyunk rég.

Jöjjön bármi, juhé, kettesben leszünk még,

Zsír, évekig; nemde, kedves?

Így vagyunk mi te meg én.

I don't want to spoil the party

Azon vagyok, ünneprontó ne legyek.
Bennem düh-, csalódás-, bánatelegyek,
De babér nem terem itten most nekem;
Azért szóljatok, ha visszaőgyeleg.

Centit és litert ittam felet,
Nélküle a parti lepkelehelet.
Mit ronthattam el? Az önvádam túlleng.
Asszem, teszek egy kört, megkeresem.

Bár nem kíváncsi rám,
Mégis, mégis.
Messziről bámulom majd,
Mégis fétis.

Shania Twain: Honey, I'm Home

Az autóm áll (több darabból),

Pedig késő van, az óra harangol.

Munkásdekoltázsom nem is gáz,

De belőtt frizum hol barangol?

Azt gondolod, hogy ez épp elég,

Ám hiányzik még pár kellék.

Nem vagyok már kispályás,

De ez rosszabb, mint a hasfájás.

Fizetésem alacsony,

De munkám mint a Badacsony.

Hanem végre indulok,

Hejj!

Heló itthon, ergya nap volt,

Keverj koktélt, kortyolhatót.

Lábmasszázs, szerencsesüti

Rossz kedvem kiüti.

Heló itthon, a fejem fáj,

Jóga, tévé, s a fájó fej

Megjavul; a kutya szeret hőn,

Hejj, heló itthon!

Körmöt törtem levélbontóval,

Nem fájt más így közel s távol.

A munkám profán, sőt ijesztő,

Nem éppen készségfejlesztő.

Vissza a

Mostan nyugatos költőket olvasok,

Hátha attól könnyebben fog menni,

És termékenyebb versíró leszek

(A "versíró" szándékosan nem "költő").

Mostan új rímképlet írásán vagyok

(Ami mindenképp jobb, mint a semmi),

Plusz strófánként soksok zárójelek

(Bár ez eddig inkább idő-, mint verstöltő).

A képlet a következő: versszakok

Lesznek (egyelőre nem tom, mennyi),

A sorok egymásnak megfelelnek,

Azaz mindegyik egymásra rímelő.

És a kínrímeimet majd elhagyom

(Pedig nehéz ezt máris megtenni),

Az asszonáncok majd csak peregnek

Személyes sikerélmény kárára, ő.

SoundOfMusic: My favourite things

Rózsán az esőt és macskán a bajszot,

Réz teáskannát, kesztyűt, mit moly majszol,

Kartonból dobozok kötelékben:

Többek közt ezeket értékelem.

Pezsgőszín pónit és porhanyós pitét,

Csengőt és húst, mihez köret a metélt.

Vadlibát, ha Holdig repül velem:

Többek közt ezeket értékelem.

Kék-fehér ruhában lányokat, forrón

Olvadó hópihét szempillán, orron,

Szikrázó telet, ha tavaszt terem:

Többek közt ezeket értékelem.

Ha az eb rág, ha a méh csíp,

Ha a lét gonosz:

Álljon meg a menet, ez így helytelen,

Nélkülük értéktelen.

Supercalifragilisticexpialidocious!

Szuperhipersirálykirályextrapompizsírlol,

Belátható, hangzásilag akadozik néhol.

Ifjú szájat, öreg szájat ordítani hallol:

Szuperhipersirálykirályextrapompizsírlol.

Mer verbálisan gátlásokkal küzdtem legényként, -

Min apám orrfricskája sem segített egyébként.

De én már nem zsörtölődöm, s az orrom se fáj,

Szót tanultam, a legjobbat, csupa kegy és báj:

Szuperhipersirálykirályextrapompizsírlol,

Belátható, hangzásilag akadozik néhol.

Ifjú szájat, öreg szájat ordítani hallol:

Szuperhipersirálykirályextrapompizsírlol.

Átutazta a földgolyót, s amerre csak ment,

Mindenütt e szót használta, játszva gentlemant.

Sétáltak muftik, maharadzsák velem, burzsoák,

Kimondtam a speckó szavam, és kaptam uzsonnát.

Szuperhipersirálykirályextrapompizsírlol,

Belátható, hangzásilag akadozik néhol.

Ifjú szájat, öreg szájat ordítani hallol:

Szuperhipersirálykirályextrapompizsírlol.

Persze _visszafelé_ szintén jól hangzik:

Zsírlolpompiextrakirálysirályhiperszuper,

Bár ez már egy kissé messzire megy, nem?

Kétségtelenül.

Ha úgy érzed, hogy megkukultál, soha ne csüggedj,

Csak idézd fel a kedvenc szavad, rutinművelet.

Bár jobb, ha elővigyázattal fordulsz felé...

Mint például?

Egyszer mondtam a leánynak, azóta a fele-

Felemelően muzsikol.

Szuperhipersirálykirályextrapompizsírlol,

Szuperhipersirálykirályextrapompizsírlol,

Szuperhipersirálykirályextrapompizsírlol,

Szuperhipersirálykirályextrapompizsírlol.

Gloria Gaynor: I will survive

Förtelmes volt és

Igen dermesztő,

Úgy tűnt, hogy kevés lesz nekem minden élesztő,

Míg újra nevetni látsz.

Mindig bunkó voltál,

Bántottál.

De edzett lettem és erős.

Visszatértél,

Itt vagy megint,

Egyszercsak szembejöttél,

Arckifejezésed ismerős.

Zárat, kulcscsomót, frizurát,

Mindent lecseréltem,

Nem tudhattam, hogy visszajössz

így kellemetlenkedni.

Forduljál! Ki az ajtón,

Pont száznyolcvan fok.

Már nem látlak szívesen.

Mért jössz vissza, ha te küldtél el legutóbb?

De már nem rombol,

Elég az omló romból,

Már nem fáj.

Túlélhető.

Amíg csak tudok szeretni,

Rajtam szeretetflepni.

Szívemben minden éledt,

Minden szív életté lett.

Túlélhető, túlélhető.

Láttuk, ahogy koncentráltam,

Hogy ne essek szét;

Képtelenség, hogy bárkinek

Szétzúzzák a szívét.

És mégis mennyi éjszakát

Virrasztottam önsajnálva,

Önsiratva.

Élesen, mintha borotva

Vágta vón el,

Valaki új:

A tőled független egyéniségem előbújt.

Te mindössze beugrottál,

Vélve, vagyok szabad préda.

Csak keresem azt az embert,

Kivel a lét parádé.

Pink: Leave me alone

Illanj el,

Hogy jobban hiányozhass,

Búcsúzz el,

Hogy emlékeddel nyúzhass.

Bejössz nekem,

Pláne, ha itt nem vagy,

Mért nézed a tévém,

Söröm a kezedben.

Én nem hiszem, az édenben

Éváék mindig együtt lógtak.

Nyiss tért nekem,

És ne bámuld a fenekem!

Jó éjt, lépj le tőlem, hagyj békén,

Lépj le tőlem,

Fáraszt, hogy még mindig nem hagysz békén,

Nem hagysz békén, jó éjt!

Nem akarok

Ébredni más mellett,

Viszont veled sem,

Hogy ne legyek magam alatt.

De te meg ne zuhanyozz nálam,

Ezzel tehermentesítsd a vállam.

Édesszájú,

Ez nem vályú,

Néha mást is egyél!

Tedd le a telóm,

Fogadd búcsúhellóm,

Nélküled, de veled sem élhetek.

Menj el - ne menj! Menj el - ne menj!

Mért nem lehet kettőt együtt?

Menj el - ne menj! Menj el - ne menj!

Mért kell mennie, ha most gyütt?