Szüli

Köszöntsük hát anyut, aput,
Aztán üljünk szülinapot.
Nahát-nahát, ki mit kapott?
De gyönyörű ez a lapát!
Kaptam kilenc képeslapot,
Három kapát és egy kipát,
Tehetünk mellé egy pipát,
Pusziljuk meg anyát, apát.

Anniversaire

Hangulatom a blogommal egyivású:
Tizenkilenc vagyok én, és egy éves ő.

Bakonyi bikanyál - népdalciklus

I.
Túrázunk, szenvedünk,
Jaj, de rossz minekünk.
De a tudat,
Hogy végigjárjuk az utat,
Reményt mutat.

Szenvedünk, túrázunk,
Jaj, de rossz minálunk.
De a képzet,
Hogy utolér a végzet,
Egyedülálló nézet.

II.
Szúnyog-szőnyeg van mögöttem,
Innivalóm mind megittam.
-Vigyázz, csalán! - szól előttem,
Minden OFF-os sprém ellőttem.

III.
Lehullik a levél, ha elszárad,
Leüllik az Ági, ha elfárad.
Ne hullj, levél, ne hullj, sejehaj,
Ha leüllesz, Ági, sosebaj.

Folyik a vér, ha az ér elpattan,
Friss és üde az Ági, ha felpattan.
Ne folyj, vér, ha elpattan az ér,
De Ági, te légy üde és friss azér'.

IV.
Az erdőben kitaposott ösvény,
Mondd csak, babám, miért vagy te fösvény?
Az erdőben ösvény helyett csalános,
Mondd csak, babám, miért vagy te családos?

V.
I see a little blue sign in the tree,
I watch my watch: it's 55 past 3.

VI.
Felcipeltem két kilót, és
Ezért szép most a kilátás.

VII.
Orromban vér-alvadék.
A Balaton-felvidék
feltárul.
A tóról
Felrémlik a sramlik zenéje.
Turisták, kóristák taposták
Hévízet, Almádit, Tapolcát.
Kezükből kikopó
Csinglingling, fakupa.
Mit ér a Perkupa,
Anyuka, Apuka?

Kicsikönyvecskék

Van egy Flóra, neve Gadó,
Kinek jókedve ragadó.
Hogy elég maximalista, igaz.
De hogy ne lenne mindenre vigasz?-
Nem, nem, válaszom tagadó.
---
C'était une fille lá qui s'appelle
Kriszti, qui est aussi telle
Gentille, parce qu'elle fait comprendre á moi
D'écrire ici, donc je le dois,
Et je fais le bonheur á elle.
---
Ez egy vers, címzettje a Juhász, a Tamás,
És reménykedjünk, talán még nem mondta más,
Nehogy véletlenül mondva kétszer legyen,
Szégyellhetném magam, ha így lenne, nagyon.
El lennék akkor keseredve egészen,
Ha uncsit írok, akkor velem mi lészen?
Inkább hagyjuk, hagyjuk az egészet mostan,
Nem is írok semmit, a kezemet mostam.
Fejemben a gondolat úgyis nyúlkál mán:
Kiskönyv-hercehurca... nem vagyunk mi Kálmán!
Na de tényleg hagyjuk, így is épp elég szép:
Tizenkét sort írtam a nagy semmiről, sőt, az utolsó sor nemhogy nem rímel, de szótagszámra se jön ki, sőt, még vége se lesz egyhamar, mert minek - mondom én, nincs is értelme, akkor vége minek legyen.

Elvégre semmi sem tart örökké, az ám,
Elmúlt az akg, elmúlt a tanulás,
Elmúlt a jó idő, az ám, Hazámhazám-
at sem éneklünk már Enikővel, no lás-
suk, és még töri sem lesz Évával vagy Lő-
rinccel, Sacinak és Ditkének is agyő.
Fáj a búcsú, már keresztbe is rímelek,
nem hiányzik más, mint egy pompás limerick.
- hiányozni fog.
---
Volt ilyen ember az évfolyamunkba és
volt olyan ember az évfolyamunkba, de
rá te se ránts, mer az évek elűzik a rosszat, a bajt,
Légy, aki vagy, mer a fű odanő, od'ahol
Topogott nem is régen a lábad.
Hála a lelkes és áldozatos tanitásnak:
Ditke, Saci, Teremy, Enikő, meg a Horn és az Éva.
---
Volt egyszer egy srác, a Bence,
A biosz volt a kedvence.
Tudott éleszteni újra,
Tudta, hány a ménnek ujja,
És hogy miben más a kanca.
---
Szerintem az a jó a Zsófiba, a Ginterbe,
Hogy irodalomból ver mindenkit kenterbe,
és a blogjait betehetjük a printerbe.
---
Volt egyszer egy srác, Pogonyi,
Tudásának erdeje pagonnyi,
Száz holdas, vagy méretben más.
Tudásából jöhet bomlás,
Csak legyen titkos pagonya.
---
There is a girl, named Sarah,
She deserves triple hurrah.
Somewhat, slightly, a little bit I worry
About my English knowledge which isn't very
cool
(ezért legközelebb magyarul, illetve ezentúl).
For the future, I wish you a life what you yourself wish:
with some fresh lush fish,
less dish to wash
and a bush from cash.
---

Március 15.

Megjött M. nénitől az izenet:
-Nemsokára március tizenöt!
Plakátot! - Azt csináljon ki? - kérdem, -
Jaj, jaj, hova tettem a kokárdám?
Hol nézhetek utána? -Izé... net...?

Szövegvariációk Bartók Béla Este a székelyeknél című remekművére

[l -sz-m-sz-l-sz-sz-m]
Addig élezem az elmém,
[l-sz-m-sz-l-sz-m-r]
Amíg meg nem látom álmom.
[m-r-m-l-sz-m-d-l,]
Fejem alatt piros almám,
[m-r-m-sz-m-r-d-l,-l,]
Takarónak a sárga szalmán.

[l -sz-m-sz-l-sz-sz-m]
Le problème est toujours le même:
[l-sz-m-sz-l-sz-m-r]
Il est impossible que tu m'aime.
[m-r-m-l-sz-m-d-l,]
Je m'ennuye ce stupide problème,
[m-r-m-sz-m-r-d-l,-l,]
Je n'ai pas plaisir aller au boum.

Ars P

Nem akarok, nem-nem
Olyan verset írni,
Ami rossz, és tőle
Elmegy, sitty, a kedvem.

Nem akarok, nem-nem
Olyan verset írni,
Ami rossz, és tőle
Elkedvetlenedem.

Nem akarok soha
Olyan verset írni,
Ami rossz, és tőle
Komor leszek. Noha

Nem tudom én, nem-nem,
Milyen verset írjak.
De az egyszer biztos,
A babér nem terem

A fejemen soha,
Ha nem jön ki a szótagszám példának okáért,
Ritmus nem libeg, vagy
Asszonánct írok ha.

Nyomokban József Attilát tartalmaz

Ül-városi kéj

A holdudvarból a lény
Hálóját lassan leemeli.
Göndör; s tíz fenekén
Konyhánk homályba teríti.

Csönd - - lomhán szinte vállrakap,
S mászik a súroló elfele;
(Fölötte egy kis faldarab.)
Tüdeje hull lefele.

Sóletes rotyogás az égen.
Megállj, sólet, ne félj!
Leülj a város szélinél.

Megindulj, ringón, át időn s téren;
Egy kevés hold-oldatot gyűjts az éjben.

Mint az omlettek, úgy állnak
A tojásak.
De már
Készül hozzájuk a tömöttebb homár.

A szőlőgyárak ablakán
Kötél a szél
S a holdsugár.
A hold lágy fénye a kötél.
A boros szőlőszékeken
Szendereg, ’míg a munka él.
S a népek morogván szövik
A szőlőnek omló komlóit.

S odább, mint foltos remete,
Vast gyúr, cetet etet, csavart csűr
Visszhangzó családi hangár.
A komor föltámadás hangját
Bőrzik ezek a bűzelmek.

Egy csacska, botor palánta
Ki babonás, éjjeli úr,
Vasérceket lát, sőt fémjelet.
Bogarak hátán pöttyök a dominók,
Fényesen félelmes.

Fityfiritty.

Negédes motor a hombárban,
A földre ledőlt fa combjában:
Megnegédesíti
A sós morált.

Az úton hrendőr, hortyogó, hurkás.
Csöpp szórólapokkal egy félcédulás
Surranik át.
Kátyúnként araszol előre,
És mint a csacska palánta:
Fémjelzi útját klumpakopogása.

Omlott a lény a kocsma bejáratára.
(Ócsán leesett az ablakból.
Fuldokolva esett egy lámpára,
Napszámra virrasztott magába’.
Rásandított egy korcs italmérő,
S ő visszavicsorított balra.
De az buján, lépcsőfokonként felbuzgott,
És síri csendben leakasztotta.

Akkor, a hülyéje [meredek…]
Suttogva levizelt
Egy kóbor kutyát. Járt a szél.
Nagy, lógó nyelve vizet ér-
Ez, de nem nyeli be.)

[A laza szákok, mint tudjátok,
Némán úsznak, ha jön az ártány.]

A raktárban feneketlen ábra:
Az öntörvényű Vaslady
Piros és – de, de! – álmodik
Egy szebb jövőt a létformáknak.

Minden kedves, mindenbe’ bízz!

A korom országaiban
Kéményet pucol Kenéz.
S amott a Komár énekel
- ingyom és bingyom a köveken.
S tapír. Hagymászna. Macerál,
De indulni képtelen.
Kedves, aranyos, szelíd Mása!

Szenvedő epedők zokogása,
Ó, je!
Csung csüng mentakötélen,
S Osloban, oszlóban pénzt perkál kelletlen,
Búsan, ó, je!
Ül város kéje! Két szemem
Füstöl itt a szívemen,
Olvadoz bennem fémesen.
Ülő olló nem hasít hasat,
A kalapácsnak meg nincs penge,
- sikló penge éles éle,
Ó, je!

Az éj komoly, az éj nehéz,
Alszom hát én is, testvérem.
Ne üljön ránk olló-lelkű szenvedés,
Ne csipogjon még a kakas, ez a féreg.

English dream

I have now a strange feel,
I would eat a decent meal
- something like a yielding eal,
I hope so I am not ill.

Under the tree, a died owl,
See the evidence first of all:
Some brick from an other wall,
Like a bigger waterfall...

Do you think that it's the hell?

Félálomban, álmomban

Mély álomban, az ágyamban feküszök,
Körülöttem mindenütt zöld fikuszok.
Gyorsan futok, mégis inkább fékezek,
Visszarántanának úgyis fa-kezek.

A környéken fókásznak a fókászok,
Tévéikből harsognak a Fókuszok.
Továbbra is mindenütt csak fű-kezek,
Előlük elbújok, közben fakúszok.

Régen nem tom, mik ezek, tán fák ezek,
Amikre ijedtemben ráevezek?
Átváltoztak, ha jól látom, épp vizek,
A karomban kis kókuszdiót viszek.

Lábam nyomán feltörő, ó, hévizek,
Amik felett minden nap elhévezek,
Ébresszetek álmomból, ne tévesszek!
... Inkább akkor éberen majd tévézek.

Nem szeretek rémálmodni. Révészek,
Mit kerestek rémálmomban, ti vészek?
Nem szeretlek titeket, ó, csibészek,
- Vízbe borítani hajóm ők készek!

Fel akarok ébredni, mely művészet;
Nem akarok álmodni sok bűvészet!
Értem csomó révész mindent tűvétesz.

Nem akarok felkelni mint poszthumusz,
Álom, álom, úgy érzem, te eldurvulsz!

---
Minő öröm, megszólalt a vekkerem,
Nem hallgat el, bárhogyan is tekerem.
Átváltozott ő is egy rossz álommá,
- A reggelt, ó, mennyire, de várom má'!