2008. augusztus 12., kedd

Bakonyi bikanyál - népdalciklus

I.
Túrázunk, szenvedünk,
Jaj, de rossz minekünk.
De a tudat,
Hogy végigjárjuk az utat,
Reményt mutat.

Szenvedünk, túrázunk,
Jaj, de rossz minálunk.
De a képzet,
Hogy utolér a végzet,
Egyedülálló nézet.

II.
Szúnyog-szőnyeg van mögöttem,
Innivalóm mind megittam.
-Vigyázz, csalán! - szól előttem,
Minden OFF-os sprém ellőttem.

III.
Lehullik a levél, ha elszárad,
Leüllik az Ági, ha elfárad.
Ne hullj, levél, ne hullj, sejehaj,
Ha leüllesz, Ági, sosebaj.

Folyik a vér, ha az ér elpattan,
Friss és üde az Ági, ha felpattan.
Ne folyj, vér, ha elpattan az ér,
De Ági, te légy üde és friss azér'.

IV.
Az erdőben kitaposott ösvény,
Mondd csak, babám, miért vagy te fösvény?
Az erdőben ösvény helyett csalános,
Mondd csak, babám, miért vagy te családos?

V.
I see a little blue sign in the tree,
I watch my watch: it's 55 past 3.

VI.
Felcipeltem két kilót, és
Ezért szép most a kilátás.

VII.
Orromban vér-alvadék.
A Balaton-felvidék
feltárul.
A tóról
Felrémlik a sramlik zenéje.
Turisták, kóristák taposták
Hévízet, Almádit, Tapolcát.
Kezükből kikopó
Csinglingling, fakupa.
Mit ér a Perkupa,
Anyuka, Apuka?