Igen dermesztő,
Úgy tűnt, hogy kevés lesz nekem minden élesztő,
Míg újra nevetni látsz.
Mindig bunkó voltál,
Bántottál.
De edzett lettem és erős.
Visszatértél,
Itt vagy megint,
Egyszercsak szembejöttél,
Arckifejezésed ismerős.
Zárat, kulcscsomót, frizurát,
Mindent lecseréltem,
Nem tudhattam, hogy visszajössz
így kellemetlenkedni.
Forduljál! Ki az ajtón,
Pont száznyolcvan fok.
Már nem látlak szívesen.
Mért jössz vissza, ha te küldtél el legutóbb?
De már nem rombol,
Elég az omló romból,
Már nem fáj.
Túlélhető.
Amíg csak tudok szeretni,
Rajtam szeretetflepni.
Szívemben minden éledt,
Minden szív életté lett.
Túlélhető, túlélhető.
Láttuk, ahogy koncentráltam,
Hogy ne essek szét;
Képtelenség, hogy bárkinek
Szétzúzzák a szívét.
És mégis mennyi éjszakát
Virrasztottam önsajnálva,
Önsiratva.
Élesen, mintha borotva
Vágta vón el,
Valaki új:
A tőled független egyéniségem előbújt.
Te mindössze beugrottál,
Vélve, vagyok szabad préda.
Csak keresem azt az embert,
Kivel a lét parádé.
