There's anything you can hurt,
Anything, but not my heart.
There's anything you can try,
Anything, but never cry.
There's anything you can make,
Anything, but not a cake.
There's anything you can eat,
Anything, but not your feet.
There's anywhere you can go,
Anywhere, but not' Congo.
There's anyone you can think,
Anyone, but not to Pink.
There's anything you can do,
Anything, but never poo.
There's anyone you can be,
Anyone, but never me,
Anyone, but never mine.
Never mind.
Find anyone who likes bands,
Sorry, but the poem ends.
2007. október 18., csütörtök
2007. október 16., kedd
Törióra
Most akkor Raszputyin a nagy cárért elszánt,
Megbízható, vagy csak egyszerűen álszent?
Halála előtt nem vallott színt,
Ez rengeteg tudóst felbosszant.
Úgyis mindegy, ha már megszűnt,
Megmaradt a kérdés viszont:
Figyeljünk meg minden perszont,
Aki párszor náthásan tüsszent?
Megbízható, vagy csak egyszerűen álszent?
Halála előtt nem vallott színt,
Ez rengeteg tudóst felbosszant.
Úgyis mindegy, ha már megszűnt,
Megmaradt a kérdés viszont:
Figyeljünk meg minden perszont,
Aki párszor náthásan tüsszent?
Dalszöveg á la Koncz Zsuzsa
Ha nem csak játsszák mások, hogy másról beszélnek,
Tudod, ugye, hogy mindig van egy utolsó ének?
Ha búskomor vagy, míg én víg, kellesz a fenének.
Ha mégis robban a bomba,
Ne hagyd, hogy romba, halomba
Döntsön,
Mit tudunk arra mondani?
Csak annyit: szelavi.
Ha úgy érzed, hogy a szabadságból nem jutott neked,
Hogy hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet,
Ha nem hiszed, hogy járni tudsz, ó, a víz felett,
Ha félsz, hogy a tét a játékban az életed:
Feküdj a fűbe és nézd meg jól a napot,
Vagy hagyj ott – mint Csokonai – csapot és papot,
Emelj a világnak szépen kalapot,
És ne várj, rohanj, keress egy vonatot!
Ha mégis robban a bomba,
Ne hagyd, hogy romba, halomba
Döntsön,
Mit tudunk arra mondani?
Csak annyit, szelavi.
dalszöveg a kazettás magnóról
Rájössz, hogyha agyad nem folyékony
Hogy a cédé baromi hatékony,
És oly vékony.
Alakja meg tökéletes, hisz kör,
Hátlapja funkcionál mint tükör,
Látod, ökör?
Refrén:
Mégis szívemhez nőtt a kazettás magnó,
Melyben a szalag néha stagnál.
A nosztalgia íze mint mangó,
És a fejemben szól a szignál.
Felőlem a csodaszép cédé
Legyen nyugodtan a tiédé.
Én majd hallgatom a dongó,
Zörgő dobozt – neve magnó.
Refrén
Nálam van a szuper magnóm,
Mmindjárt szétesik, de még nem.
Amíg szól belőle dallam,
amíg kedves hangját hallom.
Hogy a cédé baromi hatékony,
És oly vékony.
Alakja meg tökéletes, hisz kör,
Hátlapja funkcionál mint tükör,
Látod, ökör?
Refrén:
Mégis szívemhez nőtt a kazettás magnó,
Melyben a szalag néha stagnál.
A nosztalgia íze mint mangó,
És a fejemben szól a szignál.
Felőlem a csodaszép cédé
Legyen nyugodtan a tiédé.
Én majd hallgatom a dongó,
Zörgő dobozt – neve magnó.
Refrén
Nálam van a szuper magnóm,
Mmindjárt szétesik, de még nem.
Amíg szól belőle dallam,
amíg kedves hangját hallom.
Francois Villon akasztófa-versének fordításai
Párizsi francia voltam,
Ponthoise-ból indult holtam.
Nyakamon immár hágcsóm...
Felhízlaltam volna hátsóm?
Párizsi francia voltam,
Ponthoise-ban volt a múltam.
A felindultság bennem tombol:
Mitől nehéz ez a tompor?
Párizs-ponthoise-i Villon
Szülőhelyén kimúl vajjon?
Az akasztott jól kinéz,
Ha a segge ily nehéz.
Ponthoise-ból indult holtam.
Nyakamon immár hágcsóm...
Felhízlaltam volna hátsóm?
Párizsi francia voltam,
Ponthoise-ban volt a múltam.
A felindultság bennem tombol:
Mitől nehéz ez a tompor?
Párizs-ponthoise-i Villon
Szülőhelyén kimúl vajjon?
Az akasztott jól kinéz,
Ha a segge ily nehéz.
haikuk
Haiku, hai-
Ku, haiku, haiku,
Haiku, hai.
Egy, két, há’, négy, öt,
Egy, két, há’, négy, öt, hat, hét,
Egy, két há’, négy, öt.
Haikut írnék,
Jó kis haiku lenne,
Pláne, ha tudnám.
A nevem Kata,
Szeretek hegedülni,
Meg olvasni is.
Ku, haiku, haiku,
Haiku, hai.
Egy, két, há’, négy, öt,
Egy, két, há’, négy, öt, hat, hét,
Egy, két há’, négy, öt.
Haikut írnék,
Jó kis haiku lenne,
Pláne, ha tudnám.
A nevem Kata,
Szeretek hegedülni,
Meg olvasni is.
Ars poetica a 21. század költőinek
Ki is az a költő?
Lapot verssel töltő
Lenne...
Az utóbbi időben azonban
A hangsúly inkább azon van,
Kéri-e a média,
Ki az, aki nézi ma,
Beszél-e róla holnap majd,
Érdekesebb-e, mint egy fajd.
Milyen a legújabb klipje,
Ettől lesz az embernek tikkje.
A mai költő nem is költ,
Trendi embernek nem köll,
Kösse inkább magát föll.
Nem is kell, hogy rímeljen,
Csak tudjon másból megélni.
Lapot verssel töltő
Lenne...
Az utóbbi időben azonban
A hangsúly inkább azon van,
Kéri-e a média,
Ki az, aki nézi ma,
Beszél-e róla holnap majd,
Érdekesebb-e, mint egy fajd.
Milyen a legújabb klipje,
Ettől lesz az embernek tikkje.
A mai költő nem is költ,
Trendi embernek nem köll,
Kösse inkább magát föll.
Nem is kell, hogy rímeljen,
Csak tudjon másból megélni.
Kötelező olvasmányok röviden
Idén nyáron ötven fok lész,
Semmi gáz, hisz írt Szophoklész
Remek olvasmányokat.
Fellebben a következő ponyva:
A nyár sztárja Mózes első könyve,
Szerezve szép napokat.
Hatása mint a hélium:
Máté-evangélium,
Repülhetsz a mennyekbe.
Egekben a tesztoszteron,
Eljő még a Decameron,
Úszhatunk a könnyekbe'.
Árnyas fák, hangulat ligeti,
Jön a veszedelem, a szigeti,
Nincsen ellene orvosság.
Semmiképpen sztárallűr,
Következik Moliére,
Nélküle az élet árvaság.
Elmegyek, add a szandid,
Ki elől menekülök: Candide.
(Voltaire is volt már.)
az Arany Virágcserép a bében is kötelező,
a Rövidített tudást hitelező.
Erkölcsöm szól: ne már!
Rossz a rím, de vajon mit értünk venyigén?
Válasz késik, mert lefoglal az Anyegin,
Írója Puskin.
A következő választás, szegény
Victor Hugo-tól egy regény,
Kínodban fuss kinn.
Veszély leselkedik miránk,
Jön a bán, a Bánk,
Figyel minket Gertrudis.
Petőfitől az Apostol,
Olvasó mibe belekóstol,
Ránk jár már a rúd is.
Az irodalom estélye:
Arany: Toldi estéje.
Hol van már a szerelem....
A tű bennem föl-le szúr,
Jókai: Új földesúr.
Az olvasás lételem!
Pongrácz István, te ostoba,
Beszterce ostroma?
Nem láttál, ó, tisztán.
Gogoltól már volt az Orr,
Most Köpönyeg, Revizor
Szerepel a listán.
Nem látom, mi folyik odakünn,
Kezemben a Bűnhődés és Bűn,
Le sem bírom tenni.
Csehovtól egy dráma,
Erről szól a fáma,
Csak merjek közben enni
(ételem margarin, a Ráma)
A lista végére értünk, nohiszen!
Az utolsó a Vadkacsa, Ibsen,
Mehetünk már olvasni.
Semmi gáz, hisz írt Szophoklész
Remek olvasmányokat.
Fellebben a következő ponyva:
A nyár sztárja Mózes első könyve,
Szerezve szép napokat.
Hatása mint a hélium:
Máté-evangélium,
Repülhetsz a mennyekbe.
Egekben a tesztoszteron,
Eljő még a Decameron,
Úszhatunk a könnyekbe'.
Árnyas fák, hangulat ligeti,
Jön a veszedelem, a szigeti,
Nincsen ellene orvosság.
Semmiképpen sztárallűr,
Következik Moliére,
Nélküle az élet árvaság.
Elmegyek, add a szandid,
Ki elől menekülök: Candide.
(Voltaire is volt már.)
az Arany Virágcserép a bében is kötelező,
a Rövidített tudást hitelező.
Erkölcsöm szól: ne már!
Rossz a rím, de vajon mit értünk venyigén?
Válasz késik, mert lefoglal az Anyegin,
Írója Puskin.
A következő választás, szegény
Victor Hugo-tól egy regény,
Kínodban fuss kinn.
Veszély leselkedik miránk,
Jön a bán, a Bánk,
Figyel minket Gertrudis.
Petőfitől az Apostol,
Olvasó mibe belekóstol,
Ránk jár már a rúd is.
Az irodalom estélye:
Arany: Toldi estéje.
Hol van már a szerelem....
A tű bennem föl-le szúr,
Jókai: Új földesúr.
Az olvasás lételem!
Pongrácz István, te ostoba,
Beszterce ostroma?
Nem láttál, ó, tisztán.
Gogoltól már volt az Orr,
Most Köpönyeg, Revizor
Szerepel a listán.
Nem látom, mi folyik odakünn,
Kezemben a Bűnhődés és Bűn,
Le sem bírom tenni.
Csehovtól egy dráma,
Erről szól a fáma,
Csak merjek közben enni
(ételem margarin, a Ráma)
A lista végére értünk, nohiszen!
Az utolsó a Vadkacsa, Ibsen,
Mehetünk már olvasni.
első
Jobb fagyott szarba lépni az utcán,
Mint olyanba, ami már tocsmány.
Mikor nyáron melegedik,
Teljesen felengedik,
Lássuk be, az elég ocsmány.
Mint olyanba, ami már tocsmány.
Mikor nyáron melegedik,
Teljesen felengedik,
Lássuk be, az elég ocsmány.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)