Ládd, a világ egyre oly zengő,
Egen rezgő az én kis szivem.
Placcs, ó, egy érintéstől végem,
Én fenn az égen, drágám, menten...
[Eliza]
Szók, szók, szók, kiborító szók!
Éjjel-nappal sok szók,
Proftól is, tőled is, az ilyen pasik hervasztók!
"Nézd, hány csillag csillog-villog!" - ne légy Kepler, muti!
Ne álmot fejts, Krúdyt felejtsd. Ha értem égsz, muti!
Együtt vagyunk éjféltájban ketten, te meg én,
Ne mondd: "tavasz!", karolj belém!
Bárki, aki szerelmes volt, tudja egy kicsit:
A tett beszél, tehát csitt!
Nem vágyol rég tőlem puszit?
-"Ezerhuszat!" Muti, muti!
Nem élhetek sok életet,
Helyetted sem léphetek, muti most!
Ne dalold el, és ne verselj, időpersely! Muti!
Ne mondd, hogy "nyár!" vagy "téli sár!"; ne is rizsálj! Muti!
Nem akarok egyáltalán több idézetet,
Nincsen köztük ismeretlen.
Éjféltájban együtt lenni örömteli ügy;
Csendet vagy otthon aludj!
Átölelnél két karoddal,
Ne fösd le, csak muti, muti!
Ne várj addig, míg barázdák
Lepik el kettőnk arcát! Muti most!!
