Pink: Leave me alone

Illanj el,

Hogy jobban hiányozhass,

Búcsúzz el,

Hogy emlékeddel nyúzhass.

Bejössz nekem,

Pláne, ha itt nem vagy,

Mért nézed a tévém,

Söröm a kezedben.

Én nem hiszem, az édenben

Éváék mindig együtt lógtak.

Nyiss tért nekem,

És ne bámuld a fenekem!

Jó éjt, lépj le tőlem, hagyj békén,

Lépj le tőlem,

Fáraszt, hogy még mindig nem hagysz békén,

Nem hagysz békén, jó éjt!

Nem akarok

Ébredni más mellett,

Viszont veled sem,

Hogy ne legyek magam alatt.

De te meg ne zuhanyozz nálam,

Ezzel tehermentesítsd a vállam.

Édesszájú,

Ez nem vályú,

Néha mást is egyél!

Tedd le a telóm,

Fogadd búcsúhellóm,

Nélküled, de veled sem élhetek.

Menj el - ne menj! Menj el - ne menj!

Mért nem lehet kettőt együtt?

Menj el - ne menj! Menj el - ne menj!

Mért kell mennie, ha most gyütt?

Pink: Sober

Utálnám, ha én lennék a leghangosabb,

Vagy aki egyedül vécére se megy,

Netán az, akit bátran felhívhatsz hajnali négykor,

Mivel egészen biztosan akkor otthon nem leszek.

AA, a nap megvakít,

Már megint fennmaradtam.

Ne-e-em leszek, akit

Így ér még egyszer a másnap reggel.

Vagyok, ott fenn, elérhetetlen,

De mért érzem, a partitájm lejárt?

Nem fáj belül, megvédsz mindentől,

Legyél velem mindig, józanság!

Utálnám, ha elrontanám a csendkirályt,

Félve, igazságot ordít felém.

Hasztalan folytatnál velem párbeszédet,

Tartsd meg magadnak a szót, kár lenne belém.

EEE, este megin,

A fülembe suttogja, hogy "jer velem",

E-e-elgyengülhetnék,

Ha nem tudnám, hogy itt egyedül én veszíthetek.

Vagyok, ott fenn, elérhetetlen,

De mért érzem, a partitájm lejárt?

Nem fáj belül, megvédsz mindentől,

Legyél velem mindig, józanság!

Gyere le, gyere le, gyere le,

Körbekör-bekörbe-körbekör,

Hol vagyok én, józanság?

Ami jó, az a jó, nagyon jó, míg nem lesz rossz,

Amíg keresgéled hajdani magad.

Hallom, hogy ordítok: "többet soha!",

Miközben senki nem tartja a hányózacskót.