Thank You For The Music - avagy a naiv és prozodikus leány dala

Hétköznapi vagyok, már-már unalmas,
Viccet mesélek, előre mondva a poént.
De egyvalamiben otthon vagyok én:
Ha dalra fakadok, mindenki figyel.
Büszke vagyok, hálás,
Nyelvem hegyén kiabálás,
Szólok hát:

Köszönöm a zenét,
A dalolt nótát,
A közönség köszönetét.
Ki élhet nélküle,
Kérdem bociszemmel,
Hogyan élhet?
Zene és tánc nélkül mit érünk mi?
Szólok hát:
Köszönöm a zenét;
Hogy énekelhetek.

Anyu szerint tánclépésben tanultam járni,
Ha zene szólt, felőlem jöhetett már bármi.
Én örülök, ha anyu mesél nekem,
Meséiből megérthetem jövőm, múltam és a jelenem.
Anyu, anyu, mesélj nekem.
Szólok hát:

Köszönöm a zenét,
A dalolt nótát,
A közönség köszönetét.
Ki élhet nélküle,
Kérdem bociszemmel,
hogyan élhet?
Zene és tánc nélkül mit érünk mi?
Szólok hát:
Köszönöm a zenét,
Hogy énekelhetek.

Szerencsés vagyok,
Één, a szőke hajú lány.
Jól van na, szingli vagyok! Vőm a zene:
Az öröm, az élet és a sors!

Refr.